Egy mugli esete a harapós ajtógombokkal

38 éves férjes asszony vagyok.Boldog házasságban élek,nincsenek gondjaim.Délelőtt mindig
bevásárolok,délután pedig egy kávézóban dolgozom.De persze ez korántsem jelenti azt,hogy
unalmas életem van.Amikor a városban járok,rengeteg ismerőssel találkozom,és a kávézóban
is mindenféle embert látok.Elég mozgalmas egy napom,de én nem bánom.
Most megyek a piac felé.Balra egy házat festenek.Arra fordulok,hogy közelebbről
megszemlélhessem,ugyanis a kávézót szeretnénk egy kicsit felújítani és szükségem van
ötletekre.Az ajtaja ragyogó fehér,és ugyanilyen színű ajtógomb van rajta.Kiváncsi
vagyok,csúszik-e,ez fontos egy kávézó ajtógombjánál.Megérintem.Hirtelen a szélei éles
fogakká válnak és az ujjam...
Eszeveszettül visítok,és érzem,hogy már nincs meg az ujjam.Több járókelő arra fordul.
Ekkor előbukkannak furcsa kinézetű emberek és gyenge rántást érzek.A fájdalom
annyira elviselhetetlen,hogy abszolút nem érdekelnek ezek az apró dolgok.Hirtelen
a talpam földnek ütközik és valamilyen bajárati csarnokban találom magam.Bizonyára
folytatom az üvöltést,ha nem akad meg a szemem a helyiségben lévő embereken.Annyira
megdöbbentő és hihetetlen,hogy már nem is törődök a fájdalommal.Az egyik sarokban
egy nyolc lábú nő ugat;a recepciós előtt egy férfi hablatyol valamit és közben a
fejére mutogat,amiből újra meg újra kinő egy virág.Közben azok a furcsa emberek
felfelé vezetnek a lépcsőn.És...én megőrülök!Ahogy a képekre nézek,azon mozognak
az emberek és mindegyikük hitetlenkedve bámul rám.Ajkuk egyetlen szót formáz:
-Mugli?!
Bevezetnek egy kórterembe,ahol minden polc teli van "Pótcsont-Rapid" feliratú üvegekkel.
Egy köverkés nő mosolyogva fogad.
-Ne féljen,csak egy kis Pótcsont-Rapidot kell innia,meg néhány pálcaintés és már mehet
is vissza vásárolni.
Egyszerűen nem tudok megszólalni.Mi ez az őrültség?!A kórterembe egyre több ember jön
be,és engem bámul.Mi volt az az ajtógomb...?Végül nagy nehezen kinyögök egy szót:
-O-orvos?
-Tessék?Orvos vagyok-e?A muglik így mondják?Áh nem,én gyógyító vagyok-mondta csevegő
hangon a nő.-Na most pedig kedvesem,igya meg ezt a pohár Pótcsont-Rapidot.
-Öhhh...Tessék?
-Nem olyan jó az íze,és a hatása sem kellemes,de nem kell félni tőle.
A kezembe veszem a poharat.Nincs kedvem vitába szállni,meg az ujjam is nagyon sajog.
Egy hajtásra kiiszom az egészet.Tényleg nem kellemes.Nagyon
rossz.Remegő hangon megszólalok,magam sem tudom,hogyan vagyok erre képes.
-M-mi ez az e-egész?Mi-miért bámul mindenki?A képek...az emberek...Mi-mi az hogy mugli?
A nő elmosolyodott.
-Ne féljen,nem bolondult meg.Mi varázslók és boszorkányok vagyunk.A mugli jelenti a
varázstalan embert,mint maga.Ez a mágusok kórháza,azért bámulja magát mindenki,mert
a Szent Mungóba csak ritkán jönnek muglik.És a képeken pedig mozognak az emberek.
Maguknál nem?
Varázslók?Harapós ajtógombok?Nyolclábú betegek?Mozgó képalakok?Hát tényleg megőrültem...
-Nézze kedvesem,már újra megvan az ujja!Ugye nem is tartott sokáig?Várjon,még meg kell
csinálnom valamit.
Azzal a nő elővesz egy pálcát és az ujjamra szegezi..Mormol valamit,aztán vidáman megszólal:
-Készen vagyunk!Még előbb is mint ott az az úr...-fejével a terem végében álló ágy felé
bökött,ahol egy bamba arckifezezésű férfi feküdt.-Viszlát,asszonyom!
Ekkor egy taláros alak rám szegez egy pálcát...
-Exmemoriam!

***************************************************************************************************
***************************************************************************************************

Itt állok az utca közepén.Milyen fura...mintha elbambultam volna egy pillanatra.Hová is indultam?
Ja tényleg,a piacra.Azzal gyors léptekkel elindulok az emberek felé.

by Hermione:))))